Désir charnel.

Taste what you can’t get!

Jessica Brooklyn Vicious

Az igazi

Néhány nyíló szóvirág,
Lassan eszmélő világ,
Furcsa, kábult közelség,
El nem múló gyöngeség.
Néhány félénk vallomás,
Boldog, hű szemvillanás,
Féltve őrzött érzelem:
Ennyi az első szerelem.

Az első szerelem olyan, mint egy álmodás,
Az első szerelem legfeljebb egy kézfogás,
Az első szerelem mégis szebb a többinél,
Az első szerelem mindhalálig elkísér.

Néhány titkon írt levél,
Hulló könnycsepp semmiért,
Máskor mosoly hirtelen:
Ennyi az első szerelem.

Ennyi voltál nekem.

Jessica Brooklyn Vicious

Crimson Rouge

Közelebb, egyre csak közelebb…

Tincsek vegyülnek össze, illatfelhők keverednek, ahogy egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Pár centiméter… három… kettő… egy…

Egy percnyi szünet. Meleg leheleted csiklandozza az ajkaimat, s az andrenalin valami baljós komforttal keveredve lassan átjárja a testem. Ajkak simulnak az enyémekhez.

Lassan mozdulunk; puhán, finoman, s szinte érzem, ahogy ajkaimról a vörös rúzs ajkaidra kenődik. Bűnjel.

Vörös óceán szikrázik, s hullámai lassan minket is elragadnak a valóságtól. Óvatosak vagyunk, de már a legkevésbé sem lassúak mozdulataink. Finoman újra és újra ajkaim után kapsz, s minden lélegzetvétel egy kisebb halál; nem bánom. Mindigis boldogan szerettem volna meghalni.

Utoljára simulnak össze ajkaink, majd kelletlenül, az időt húzva válunk el egymástól. A füledhez hajolok, s egyetlen szót suttogok bele.

Ha szabadnak akarsz tudni, felejtsd el még azt is, hogy valaha kimondtad.

“Doesn’t matter anyway
Know that we can’t stay
Know you had a boyfriend anyway
Got my picture on your phone
When you’re all alone
Know we got to go
Let me hear you sing it out”

Jessica Brooklyn Vicious

Feathers of sorrow

Csendes az este, a hold kifli módjára csüng az égen, s mintha a csillagok is halványabban ragyognának a megszokottnál. Elnyeli őket a fekete bársony.

A városka házai lustán nyúlnak az ég felé, mintha csak a felhőket szeretnék évtizedes játékra hívni; mert a házak és a felhők beszélgetnek. Ősi, a legtöbb ember számára érthetetlen mondatokat sodor a szellő; csak a gyerekek értik őket, ha nagyritkán álmukból felriadva az ablakpárkányon könyökölve figyelik a feketébe burkolózó utcákat.

Néhány kandallóban álmosan piskálol még a tűz; dérmarta kéményekből sötétszürke füst kunkorodik az éj bársonyába.

Egy szőke kisfiú halkan szuszog álmában, ujjai a pokrócra kulcsolódnak. Az kishajós falióra monoton ketyegése tőrként szakít át az éjféli csend függönyén, minden más mozdulatlannak tűnik.

A fiú hóna alatt régi, rojtos játékmackót szorongat, melynek gombszemei mint egy varázsütésre megtelnek élettel, s apró, kerekded fejét az ablak felé fordítja. A Hold ezüstös fényében fürdeti a szobát, s a kinti csendet apró csengettyűk csilingelése töri meg; vége a mozdulatlanságnak.

Ahány játék csak van a szobában – katona, mackó, rongybaba -, mind az ablak felé fordítja apró fejét, s várják a csodát. Piciny fénygömb közeledik az ablak felé, s az apró jégvirágokkal festett üvegen keresztül lassan belebeg a szobába; kialszik fénye.

Egy apró tündér száll az ágy szélére, hogy homlokon csókolja a fiút, majd dolga végeztével még int az őt híven üdvözlő játékoknak, s amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen távozik.

A kisfiú óvatosan mocorogni kezd a puha paplan alatt, s a játékok, mint egy parancsszóra, újból mozdulatlanná dermednek. Lassan két tengerkék szem nyílik a hosszú, sötét pillák alól. A kisfiú lassan felül, szalmaszőke tincsei rendezetlen hullámokban keretezik apró arcát. Körülpillant a szobán – hiszen megesküdött volna, hogy a játékkatona feje egy pillanattal előbb még felé nézett, s nem a fal felé -, majd kibújva a tengerkék paplan alól, lassú léptekkel az ablakohoz sétál.

A szőnyeg halkan surrog meztelen talpai alatt, s egy pillanatra még az óra is elfelejt ketyegni; a szomszéd ház felett egy hosszú, fehér hajú nő lebeg, gyengéden mosolyogva a kisfiúra.

Fehér selyemruhája hullámait lustán fodrozza a léha éjféli szellő, hajában jégvirágok csillognak. Ezüstös fénygömbök, apró tündérkék  táncolják körül, nem visel sem kabátot, sem cipőt.

A kisfiú szinte az hideg üveghez nyomja arcát, úgy figyeli a tüneményt, s az hangtalan nevetésre nyitja hófehér ajkait. Könnyed mozdulattal a kisfiú felé int, majd azt égre mutat. Fehér tollak kezdenek szállingózni az éj bársonyából, s a csillogok irigykedve figyelik lágy fényüket.

Lassan megtelnek velük a háztetők, majd a kertek, s végül az utcák. Az éjszakai város fehér tollakba burkolózik. A nő még utoljára finoman int a kisfiú felé, majd lassan elfordul, s tovalebeg a selymes sötétségben.

A fiú megragadja az ablak kilincsét, s szélesre tárja azt, az éjszakába ordítja a nő nevét, melyet csak a házak tudnak, a felhők és a kisgyerekek.  Jeges szél süvít be az ablakon, s tollak, tollak…

.

Másnap hajnalban a fiú arra ébred, hogy a párkányra borulva alszik a jégvirágos ablak előtt. Hiába erőlteti magát, képtelen visszaemlékezni rá, hogy került oda, így hát a megválaszolatlan kérdések apró, színes dobozába gyömöszöli a rejtélyt, majd elgémeberedett tagjait kinyújtóztatva indul az ágya felé néhány plusz óra alvás reményében.

Lassan bebújik a tengerkék dunyha alá, majd oldalra fordítja fejét, s tekintete találkozik az ágy sarkában ücsörgő játékmackóéval, mi egy fehér tollat tart az ölében.

- Hát te meg hogy kerültél ide? – kérdezi a fiú mosolyogva, majd bevett szokás szerint újból a hóna alá gyömöszöli a mackót. Ujjai súloják az ezüstösen ragyogó tollat, s a fiú lelki szemei előtt hirtelen megjelenik egy kép egy végtelenül gyönyörű, hosszú, fehér hajú nőről, ki a háztetők felett lebegve tollakat bűvöl az éjszakából.

Álomnak túl intenzív, emlékfoszlánynak túl halovány – állapítja meg a fiú végül, de a biztonság kedvéért mégis úgy dönt, vet egy pillantást az utcára… ki tudja?

Hóna alatt a mackóval lassan az ablakhoz sétál, s szemügyre veszi a hajnal legelső sugaraiban fürdő várost; vastag hótakaró borít minden kéményt, utcát és háztetőt, de tollakat sehol sem látni.

Hát mégis csak álom volt! – sóhajt fel a fiú, s kissé lelombozódva indul újfent az ágya felé. Magára húzza a takarót, megöleli medvéjét, s lassan könnyed, boldog álomba merül.

Már nem láthatja, amint a mackó szeme összevillan a játékkatonáéval.

Jessica Brooklyn Vicious

Paparazzi

A szépség ezerarcú.

Megláthatod egy jégcsapban, mi az ereszről csüng egy ködös december reggel, vagy akár egy angyali arcban, puha ajakakban, csillogó szemekben, a tengerparti sziklákban, képekben, emlékekben, s ha végtelenül szerencsés vagy, magadban is.

Csillámporral átitatott könnyek a szépségért.

Szereteve szenvedni?

(Eyeliner & cigarettes. Titled for the boy with those fabulous green eyes)

Jessica Brooklyn Vicious

If you wanna be a rockstar…

Jessica Brooklyn Vicious

Adore you

Happy Halloween!

Baliey’s caramellized on desirable lips,  bodies moving in the milling crowd, smell of perfumes and sweat, cocktails raised high.

I was slurping my Metropolitain when our eyes met.

He was sitting on a beige chesterfield, black silk t-shirt sticking to his caramel chest. Ink-black mops of hair falling slightly, shiny eyes, irresistible, wide smile on his kinky face.

I knew it was him. I knew.

A short greeting; warm and shameful. We were dancing in the crowd, leaning against each other. A familiar shiver down my spine; I knew that feeling and welcomed it with a half-smile, blushing.

He was soft, warm and very close. As always.  He understood me without words; my eyes told him that I still have some undeniable loathing towards what he can give.  He pulled closer, our skin brushing. I closed my eyes and another face appeared; the face of a Dream. In that moment, the Dream was embracing my hips, his warm breath silkened on my skin. I opened my eyes and the spell on me was broken.

Damn – I whispered, shaking. His eyelids parted slowly. I knew he was thinking about her. I did not blame him. I was thinking about the Dream in exchange. We were both miserably lost in a world full of cruel games and sacrifice; the only thing counted was the time we could spend alone with someone far enough from reality.  We used each other in a way.

- Next time… please, tell me if there’s gonna be next time… – I inhaled his fragrance softly.

- I’ll call you – he was smiling as always but this time his smile was clouded by dark waves of bitterness. I knew it hurt so bad… I felt the same way.

We parted after a last, warm embrace and the illusion created by the other was fading with every second.  Acridity took over.

You have to get used to it, if you play with the idea of being or having a supplement.

Jessica Brooklyn Vicious

Mindenízű Drazsé 2009

Két hónapos felkészülés, majd úgyszintén két hónapos olvasási turnus után véget ért a Mindenízű Drazsé 2009 kihívás.  Harminc remek író mérte össze tudását és be kell vallanom, a legtöbb történet szó szerint levett a lábamról.

Köszönöm mindannyiótoknak a kitartó munkát, az éjszakába nyúló pötyögést és a fórumpostok formájában érkező bátorítást.

Szép volt lányok (és Drac)!

Most pedig egy kis önreklám, mert néha az ilyesmit is meg kell engednünk magunknak. (Az írást IDE kattintva érheted el)

Writer pride.

Jessica Brooklyn Vicious

Androgynous beauty

I knew that he will come back to me in a way or another.

Soft curls of an angel, porcelain skin, deep, crystalline eyes filled with the sparkles of intellect, little, curved, rose coloured lips. The beauty itself.

When everyone had left me behind, you came and took my hand again. If I’m not allowed to love anymore, at least I can remember how much I loved you once.

You keep on saving my life day in, day out.

Jessica Brooklyn Vicious

denial

I can no longer deny that I’m sort of heartbroken. Neither I intend to.

I could have given you all the butterflies of the world, I could have given you all the parfumes of the finest roses, I could have given you all the golden lust of the sweetest honey. I could have given you anything.

I was desperately seeking for someone like you. Someone I could truly love without doubts or concerns… The only one I found was you.

You’ve filled me with hope, the slight illusion of happiness and butterflies. Every moment was another wonder by your side. I did adore you. I adored your smile, your scent, your wonderful eyes…  I could have fallen in love with you. I was damn near.

Every kiss was something a little like death and I’ve died a thousand times on my birthday.  Pure happiness.  A life ended by the loved one. None of us deserves this kind of present.

I don’t know, how It came to end or why it came to end. The only thing I know that It was the most painful mistake of my life to let you go.

Jessica Brooklyn Vicious