Altató

Tudni akarod, mit gondolok? Gyere közelebb és megsúgom.

Magamhoz vonlak fél karral, a hajadba hajolok, puhán. Ujjaid lassan a hátamra kúsznak; már tudod, hogy valójában nem is szeretnék mondani semmit. Tudod, hogy valójában csak közel akarlak tudni magamhoz. Olyan közel, hogy érezhessem az illatod, a testedből áradó meleget. Ismersz már.

Nem látom, mégis érzem, hogy mosolyogsz. Szorosabbra fonódnak körülöttem a karjaid. Mondd, ugye nem fogsz elengedni soha?

Felém hajolsz, ajkaid csókot lehelnek a fülem fölé. Teljesen az enyém vagy, és én teljesen a tiéd vagyok. Nem kell más. Soha nem is kellett.

Ujjaim felkúsznak a tarkódon, s közvetlenül a hajtövek alatt cirógatják a puha bőrt, mire az ölelésed még szorosabbra fonódik. Úgy szorítasz, hogy szinte fáj, és mégis kell ez a fájdalom. Amíg fáj, addig tudom, hogy itt vagy. Tudom, hogy nem mentél sehová. Szeretem az ilyen fájdalmakat. Tőled mindent szeretek.

Egymást ölelve dőlünk végig a párnák között. Kezem a mellkasoddal együtt emelkedik és süllyed. Belélegzel. Kilélegzel. Belélegzel. Kilélegzel. Csodálatos vagy. Örök. Soha senki sem szeretett még ilyen türelmesen, és én sem szerettem még senkit ilyen türelmesen soha.

Te, egyedül te látod a lényegem. Ezekben a csendes pillanatokban vagyok csak tökéletesen őszinte, nyitott, és sebezhető. Lassan veszem a levegőt, és hagyom, hogy a lelkembe láss. Mélyebbre minden pajzsnál, mélyebbre minden álarcnál. És túl a szennyen, túl a fájdalmon és túl a kételyeken ott vagyok én is. Rajtad kívül soha, senki nem látott még engem. Megkérdezném, milyen vagyok, de te csak mosolyogsz. Finoman, kedvesen, végtelen melegséggel. Ujjaid a hajamba csúsznak, finoman játszadozol a szőke tincsekkel. Veled mindig, minden olyan egyszerű. Egyszerűen szép, egyszerűen tökéletes.

Szeretném, ha lennének szavak arra, hogy elmondhassam, mit jelentesz nekem.

JBV

Védett: I am covered in skin, no one gets to come in

Ez egy magánjellegű bejegyzés. Megtekintéséhez jelszó megadása szükséges:

Jelszó:

He loves me, he loves me not, she loves me, she loves me not

Nem bírom. De tényleg bírnom kéne? Valóban lehetséges? Fölé hajolni, végigsimítani az arcán, a csípője köré fonni a karjaid… Olyan közel vagytok. Annyira közel.

Elnyílnak az ajkai, puhán, gyönyörűen, és nem szól semmit, csak néz. Olyan meleg a bőre… az ing alól is érzed a kisugárzott hőt. Lassan végigsimítasz a hátán… Nem szeretnél. Tényleg nem szeretnél, de a mozdulat ösztönös, és már azelőtt vége lesz, hogy egyáltalán lenne időd átgondolni, mit csinálsz. Finom ívek suhannak el az ujjaid alatt és ő még mindig téged néz. Semmit nem akarsz jobban, mint lehajolni és megcsókolni őt. Miért nem szól semmit?

Lassan csipkéket mar kettőtök közé a csend. Álltok, és te azon gondolkozol, vajon miért nem mond semmit. Mondhatna. Bármit. Hogy hagyd békén, ne simogasd tovább, ne öleld át a csípőjét… Ellökhetne magától. Bármelyik pillanatban megtehetné, az ujjai mégis a combodra simulnak. Szinte nem is érzed, annyira puhán érintenek, és valószínűleg nem is akarja, hogy érezd. Ez az ő pillanata, egyetlen lopott érintés, amiről egyedül neki kellene tudnia, hogy megőrizhesse az emlékezetében.

A szíved lassan olyan tempóra vált, hogy úgy érzed, a bordáid megrepednek a nyomástól. Ta-tam, ta-tam, ta-tam. Meg akarod csókolni. Semmit, soha semmit nem akartál még jobban. Remegő ujjakkal simítod az arcára az egyik kezed, míg a másik változatlanul a csípőjét öleli. Olyan könnyű lenne… csak le kellene hajolnod, és tiéd lenne a világ.

De nem teszed. Csak álltok egymással szemben, míg az egyikőtök el nem fordul, és elnyel mindkettőtöket a hangzavar…

JBV

Védett: Kikenai

Ez egy magánjellegű bejegyzés. Megtekintéséhez jelszó megadása szükséges:

Jelszó:

Defenseless

~em llik tsomla dluoc siht, llew, struh evol eurt taht yas yehT~

JBV

the flower

Those lips, they arch so gracefully. Dreamy, dreamy look on her beatifully linen face. Two hands running around on her smooth skin. Lips colliding. Time is over. Life’s over. All I want is…

She sighs, gosh, she’s beautiful. She leans closer, lips gently touching my ear, then she whipers ever so softly. She wants to know if I was thinking about her. Thinking dirty stuff. I lie.

- No… I only had playful thoughts on my mind. Just kissing. Just kissing, okay?

She knows I’m lying. Smirks into my hair, touches my breasts. I try to slide my hands under her shirt but damn, it’s already gone. Yet again, I was impatient.

- You’re so… – the last word of the sentance runs through my body as an electric shock. I cling to her and moan and hell, i don’t even know what I’m doing anymore. She drives me nuts, totally deprives me of the last shards of my sanity. Gosh, if we’d just go crazy…

But we don’t. It’s not what I thought it’d be like. It’s all slow, gentle and passionate, and I’m so frickin’ lost inside the constant caress of her small, fragile hands. She lies next to me, her eyes glowing with an innocent bliss. She’s so pure… Down below the mess, the hurt, the confusion and the trauma she’d recieved, she’s the purest thing I’ve seen in my whole life.

Before I know it, I’m all over her, taming the short, fragile girl nested inside my bed. I’m losing it. This time, I’m really losing it. She doesn’t seem to mind, though. Soft moans escape her lips, then soft turns raspy and moans turn into erratic groans. Hell, she’s sexy.

And then she gasps, body tensing, then going limp, and the next thing I know is that our hands are going over one another’s body, pulling the other into a gentle embrace. No words needed, no words spoken. Peace spreads her soft blanket over us as we slowly drift towards the shores of the land of dreams.

God give our soul salvation.

JBV

Prince Charming

It was all a screaming pile of mess. Anna was a perfect… perfect cause Cory messed up her life for. She screwed over people, lied, decieted and it was juuuust the beginning. She wanted her. She wanted her more than she wanted anything else. And it was a venomous, shattering kind of longing.

It poisoned her intestines, made her eat crystal-sharp shards, filled her soul with rage and possessiveness. She wanted to hold her. Hold her again. Dig her nails into Anna’s perfect skin, lean into the arch of her neck, kiss and nip everywhere, draw blood, claim Anna as hers. She should have belonged to Cory. She should have chosen her.

Sometimes Cory felt strange. She felt that she could hurt Anna – yes, physically – just to hear the girl scream her name. She deserved as much, didn’t she? Cory wanted to see those wicked, beautiful lips part again, just to form the syllables of her name. And then she would lean closer to Anna, seal her lips with a soft kiss, wrap her in a warm embrace. Maybe they would sleep together again, and she could get a glimpse of how Anna’s eyelashes flutter when she’s tired. Those charming, long, bent lashes, framing those sparkling, clear, green eyes.

Anna was everything. She was… just everything.

Cory traced her fingers along the girl’s soft cheeks, her skin touching the screen of her mobile phone. When she tried really, really hard, she could almost feel Anna’s soft skin instead of the cold glass of the screen. Then her fingers moved closer to the edges of Anna’s lips, playing with her piercing mockingly, her other hand sliding into the girl’s hair. Anna’s eyelids closed, her breathing slowed, as she wrapped an arm around her. Cory wanted to kiss her so much… just a kiss. No more. And yet…

She knew she was dreaming. She was dreaming again. Reality could never ever be quite so charming.

JBV

allience of body and soul

Agyagból és sárból gyúrlak össze, emberi formába lapogatom a masszív anyagot, amíg testet nem öltesz. Nem vagy semmi, semmi, és mégis minden, amire pillanatnyilag vágyom. Hihetetlenül erős ölelésbe zársz, ahogy körém fonódnak a karjaid. Érzem benned a Föld évszázados állóképességét, a kollektív tudattalant, a mindent elsöprő, de mégis alsóbbrendű erőt. Minden megvan benned, ami belőlem hiányzik. Én hideg vagyok, üres és intellektuális, te ösztönös, forró és masszív. Megengedem, hogy most, de kizárólag csak most, a Jangom legyél.

Ujjaim az agyagtincsek közé vájnak, mellkasomon szertelenül kenődik el a szürkés anyag. Egyetlen mozdulattal a mellkasodba vájhatnék, hogy kitépjem belőle nyugvó szíved. Már ha egyáltalán gyúrtam neked olyat… Nem emlékszem, de azt hiszem, nem tettem. Nincs szükséged szívre. Ott vannak az ösztöneid, és az a forróság, amit a földtől kaptál. Nem dolgod érezni. Érzek én kettőnk helyett is.

Körmeim mintákat karcolnak a vállaidba, meg néhány szót a minták alá. Egyik szégyenletesebb a másiknál, csupa szitok, csupa megbélyegző, kisajátítani vágyó klisé. Nem érdekel. Ha akarom, egy mozdulattal úgyis eltörlöm majd az összeset, egyenletesre simítom a vállaid, aztán ha úgy tartja kedvem, megint telekarcolgatom őket. Én múlandó vagyok, te örök. Hiába írnék a húsodba ezernyi meg ezernyi üzenetet, elmúlásom után úgyis elmosná őket az eső. Talán kiégethetnélek, hogy agyagból kerámia legyél, de ha nem vigyáznék rád, egyszer úgyis felborítana a szél, a sziklás talajon pedig darabokra törnél. Általad sosem lehetek halhatatlan. Általad sosem lehetek semmi.

Annyira, annyira kínzón értéktelen vagy… Néha belesajdul a szívem, ha belegondolok, hogy egy egész órát vesztegettem el a teremtésedre. Aztán magadhoz vonsz, és rájövök, hogy talán mégis megérte. Te vagy az én ellensúlyom, az a valami, ami lehorgonyoz a valósághoz, mielőtt Ikaruszként túl közel repülnék a perzselő Naphoz.

Te megtartasz embernek, én pedig elintézem, hogy több legyél holmi bestiánál. Ave libertas. 

JBV

嫉妬

嫉妬の気持がある。彼女の名前は花。あの女「開示」は花が持っています。花の心も… 如何して…? 如何してあの女はその大切の物を持ってもいい?  俺の大切の物… 如何して俺はよくない? 花, 開示にかわって俺を好きになれませんか。おねがい…

JBV

Never happened

It was the best first kiss ever. We were so close, so fricking close… I could feel the warmth of your breath on my skin, while your fingers caressed my arms delicately. All I remember is the way your lips parted. I couldn’t see much more, my eyelids were half-closed already. It was so strikingly obvious that we were gonna kiss… and still, we postponed it as long as we could.

You snuggled a bit closer, your nose oh-so-slightly touching my cheeks. I thought I was going to melt. The way you treated me was so utterly gentle that my heart was quickly flooded by some pinkish fluid while your scent spiraled up to my brain. Even through closed eyelids, I could tell that you were the most beautiful thing I’ve ever seen. Your skin was so smooth under my fingers, your hair so silky against my cheecks. That moment it truely struck me; I was in love.

We played around a bit more, delaying the kiss that was bound to come anyway. It was the best 20 minutes of my life. So pure, so innocent, so full of emotions. We came to realise that our feelings were true, we came to realise just how incredibly amazing it was to touch each other for real. Timid moves, no words. The heat inside our chests did the talking.

And then we were so really close, our lips were almost touching, and you leaned in, just to press your lips against mine. It was all gentle, careful and slow. Our lips slid against each other, caressing in every possible way. You tasted like sugar and tea, but most of all, you tasted like love.

It was a kiss worth dying for. A kiss to which nothing can compare. A kiss that stole my heart for a lifetime.

JBV