Noir

Perfection of a nation lies in the imperfection of individual.

Jessica Brooklyn Vicious

My love is vengeance

A fények halvány arannyal festik az apró helyiséget, félhomály játszik finoman bőrünkön. Lassan mélyet lélegzek a pici szoba parfümmel illatos levegőjéből, s hagyom, hogy az illat először finom, majd egyre szédítőbb delíriumba ringasson.

Óvatos érintések, ujjak kulcsolódnak egymás közé, apró puszik, szilánkokká csattanó szavak. A félhomály lassan beszövi a lelkekbe tépett sebeket. Ölelő karok fonódnak körém, s én előre dőlök, egyenest a mellkasának; a szívverését hallgatom.

Minden pillanat maga az örökkévalóság, ahogy a csend egyszerre váj szakadékot közénk, s forraszt össze minket egyetlen végtelenül intim pillanatban.

Lassan felemelem a tekintetem; borostyánok ragyogják túl a bizonytalan fények aranyát. A következő pillanatban különleges, telt ajkak puha bársonya simít végig ajkaimon, s egy apró pillanatig megáll az idő folyása. Az emberek elhallgatnak, a távolról dübörgő zene egyenletes sistergéssé halkul, az autók zaját sem hallani már; egyedül két, túlontúl gyors, szívverés, s egymáshoz súrlódó ruhák zaja töri meg a világ egyenletes csendjét.

Shards of happiness under my skin.

“No one knows what it’s like
To be the bad man
To be the sad man
Behind blue eyes
And no one knows
What it’s like to be hated
To be fated to telling only lies

But my dreams they aren’t as empty
As my conscience seems to be
I have hours, only lonely
My love is vengeance
That’s never free

No one knows what its like
To feel these feelings
Like i do, and i blame you!
No one bites back as hard
On their anger
None of my pain and woe
Can show through

No one knows what its like
To be mistreated, to be defeated
Behind blue eyes
No one knows how to say
That they’re sorry and don’t worry
I’m not telling lies

But my dreams they aren’t as empty
As my conscience seems to be
I have hours, only lonely
My love is vengeance
That’s never free”

Jessica Brooklyn Vicious

Downtown princess

“I’ma close my ears and dream
Cause life is never really what it seems
In every mystery, there’s a truth
You know I’m tellin, I’m tellin you

On every street there is a memory,
A time and place where we can never be again
Street lights glow green, red, and yellow too
Do you let signs tell you what to do?
Yeah, when you say stop,
Be sure that I’ll say go
To the stars in the land

Go ahead and don’t believe
Cause everyone needs a way to dream
And love and you can’t stop me”

Jessica Brooklyn Vicious

Drained

We all have those days…

The cold morning breeze freezes the hell out of us, the waterpipes get broken, so no shower for us this morning and the toasts get burnt again.

Hell yeah, what else a girl could wish for?

Then we pull on some shaggy clothes and act like we’ve just had our best morning ever.

The boss’s in one hell of a mood and we’re late with some report so better get our mouth shut even if her majesty starts to shout again, pulling on a damn annoying tone.

Stunning! Brilliant!

We’ve just started to think our mishaps are finally over when our beloved geek turns up, holding a cup of coffee.

“For you” – he says, pouring spittle in our face.

“Wow” – we’re trying hard to sound amused and kind of pleased. The he leans forward, holding the cup and we’re about to think that he’ll simply give it to us, when he suddenly trips over one of the wires of our computer and soaks our best sweater with smoking-hot coffee.

Cool. One hell of a morning.

Jessica B. Vicious

Crystal Castles

Nagyot nyújtózok az ágyban, álmaim foszlányai még köröznek bennem.

Néhány kisebb mozdulattal kitapogatom a telefonom, majd egy ásítás kíséretében szétcsúsztatom. Sms-t várok. És láss csodát, “önnek egy beérkezett üzenete van”. Jobban már nem is kezdődhetne a napom.

Megnyitom az sms-t, s már előre apró mosoly kúszik az ajkaimra , de amint végig olvasom, le is hervad azonnal. Pár percig csak fekszem; szinte mozdulatlanul, a plafont bámulva. Levegő után kapkodok, de a tüdőm mintha túl szűk lenne; fulladozom.

Keserű epét nyelek vissza, könnycsatornáim felbugyogni vágyó sósav marja, de ez nem a gyengeség ideje. Összeszorítom fogaim, majd elszánt mozdulattal ülő helyzetbe tornázom magam, s egy számot tárcsázok.

Lágy, kedves hang válaszol, a szívem lassan, egyenletesen dobog. Az első pár mondat még szinte vidámnak tűnik… Tónusom lassan egyre halványul, kiveszik belőle a beletuszkolt vidámság; mintha az ő hangja is szomorúbban csengne…

Még pár utolsó mondat; mindkettőnk beszéde akadozik kissé, de nem sírunk; azt soha. Gyengéd szavak, lassuló szívverés; aggodalom mardos. Félek, félek, ha holnap beszélünk már egyikünk sem lesz ilyen erős.

De nemsoká kijössz, ugye emlékszel, hogy megígérted? Méghozzá gyorsan, hiszen máskülönben hogy füstölhetnénk tele újból a fülkét emlékekkel, érzelmekkel, s kék Dunhillel?

Leteszem a telefont; nem bírtam tovább. Könnyek áztatják az arcom, enyhén remegek, s a világ mintha apró ketreccé záródna körülöttem.  Mindennél jobban féltem őt.

(L)(}) igyekezz vissza hozzánk.

“But there’s still tomorrow
Forget the sorrow
And I can be on the last train home”

Jessica B. Vicious

All these things that I’ve done

The overflowing taste of blood in my mouth.

Lying cracked on the concrete, arms twisted, bones broken down to precious little shards. All the blood left in me, not even enough for a baby, circulated slowly… maddeningly slowly.

The concrete soaked in vermilion sin filtering from my shattered body.

I was calling out for an angel to come. Calling for someone to come…

Heartbeat slowing with every minute, never-returning heat flowing from my body, scattered thoughts fading… bloodless lips forming only one word.

And for a single moment, a damn moment, it seemed like the angel’s on the way but he passed me without even blinking. Then I coursed his name along with everybody else’s and closed my eyes, waiting for my heart to stop.

Hours later I opened my eyes; concrete sticking in my back, arms numb below my aching head. All of the scars closed, heartbeat, pulse back to normal. For a long, long moment I just couldn’t believe it. How the Hell did I survive?

Then I twisted my head and saw a tiny note written with my own blood:

“For being kind enough to curse every angel in heaven, I wanted to give you a little present. Enjoy your spare years on the Earth lone and with the knowledge you’ve lost it all…

Well, meet again soon, won’t we? I look forward welcoming you down there, little lady!”

Fuck life. Fuck Lucifer.

“Another head aches, another heart breaks
I am so much older than I can take
And my affection, well it comes and goes
I need direction to perfection, no no no no

Help me out
Yeah, you know you got to help me out
Yeah, oh don’t you put me on the blackburner
You know you got to help me out

And when there’s nowhere else to run
Is there room for one more son
These changes ain’t changing me
The cold-hearted boy I used to be

Over and out, last call for sin
While everyone’s lost, the battle is won
With all these things that I’ve done
All these things that I’ve done

These changes ain’t changing me
The cold-hearted boy I used to be”

Jessica Brooklyn Vicious

“Say, do you believe in God
Written on a bullet?
Say yes and pull the trigger’

Do you believe in God
Written on a bullet?
And Cassie pulled the trigger…”

Jessica Brooklyn Vicious

Maddening, numb.

Dér fest jégvirágokat szívemen,
Alattam a szivárvány, tátongó verem,
Karcolva a padlót, táncolok a színeken,
S cserepes ajkaimmal ajkad ízlelem
Feledés…

Üveg csattan halkan, szilánk reppen csendben,
Apró, halvány lángot őrizek kezemben.
Emlékek zivatarában ernyőt nyitok menten,
S őrizem a lángot tovább, neked, s nekem,
Feledés…

2008.07.31.

“Now Cinderella don’t you go to sleep, it’s
such a bitter form of refuge.
Don’t you know the kingdom’s under
siege and everybody needs you
Is there still magic in the midnight sun, or
did you leave it back in ‘61?
In the cadence of a young man’s eyes.
Out where the dreams all hide…”

Jessica Brooklyn Vicious

Aviation

Kezek nyúlnak utánam, miközben a nyúl üregén keresztül Csodaországba zuhanok.

Becsukom a szemem; néha ez a legjobb védekezés a dolgok ellen, amikkel képtelenek vagyunk megbirkózni. Lassan felhúzom térdeim, egészen a mellkasom elé, s remegő karjaimmal átölelem őket. Tudom, nemsoká vége a zuhanásnak.

Adrenalin dübörög az ereimben, amint kibucskázok a végtelen járatból, s immár újból álló helyzetben porolom le bordó, fodros bársony ruhácskám.

A labirintus falai komótosan záródnak körém; közeledik az este. Tudom, ha nem jutok ki időben, a Vörös Királynő kártyakatonái megtalálnak, s velem fognak flamingó crickettet játszani szerencsétlen madarak helyett.

Szőke tincsek villannak egy robosztus bokor-flamingó mögül, s én szaladva indulok vélt megmentőm felé.

- Marco! – kiáltom a labirintus csendjébe, mintha csak bújócskázni volna kedvem.

- Polo! – felel egy mézédes hang a hátam mögül; zöld szemek villannak.

- Marco! –  kiáltom újból, immár az ellenkező  irányba futva.

- Polo! – a felelet ezúttal kicsit közelebbről szól, s mintha lábak halk neszelését vélném hallani a smaragd fűben.

- Marco! – lehelem a labirintus csendjébe; hirtelen mintha megfagyott volna az ezerszín világ. Gőz gomolyog a bőrömről, s rettegés kúszik fel lassan, alattomosan a gerincoszlopomon.

- Polo! – susogja a hang közvetlenül mögülem. Már a legkevésbé sem mézédes. Ó, nem… fagyott tükrök szilánkai tépik apró darabokra a betűket.

Hideg tőr mar a hátamba; mélyen és kegyetlenül. Végigszánt a meleg húsban, vért serkentve minden egyes apró érből; az acél elégedetten dorombol gazdája kezében.

- TÜKRÖT! – kiáltom bele a fagyos alkonyatba, ajkaim közül vér gyöngyözik.

Lassan gyöngyház fényű köd úszik elém, s szabályos formát vesz fel sík felületté szilárdulva. A valóság, s az álom tükrében végre meglátom magam; egyik kezem önnön torkom körül, a másik tőrt szorongat.  Kacaj keserű pirulái gurulnak szerteszét a dérlepte világban.

Lassan kifut minden erő a lábaimból, s félájultan a földre rogyok. A nyulat szólongatom, a Vörös királynőt, a kártyakatonákat, vagy bárkit, bárkit, aki meghall… Egyre fullasztóbb a magány.

- Marco! – suttogom vörössel az alkonyatba.

- Polo! – szól a felelet.

- Marco!

- Polo!

- Marco!

- Polo!

S a világ lassan folyékony szilánkok savas tengerévé olvad.

Jessica B. Vicious

Purgatory

Ah, playing naughty, ain’t you? Well, it’s not too nice to draw a plasgun in presence of a lady. But you know what? Plasgun, projectile, H-bomb, sword, draw all! I’ll still take on you for the sake of your own soul. Well, maybe for the sake of mine as well. But still…

I’ll make you confess!

Jessica Brooklyn Vicious