Fáradtan szürcsölgettem a kávém egy viszonylag sikkes kávéházban, mikor Dave lehuppant a mellettem üresen álló székre.
- Már mindenhol kerestelek. Azt mondtad, kijössz velünk a fesztiválra – sandított rám vádlón.
- Nehéz napom volt – vontam meg a vállam és óvatos mozdulattal becsuktam, majd a táskámba süllyesztettem a naplóm. – Gondoltam jól ellesztek nélkülem is.
- Ezt te sem gondolod komolyan – villantott rám egy amolyan tipikus Dave-féle bájvigyort. – Na gyere, a Placebót nem hagyhatod ki!
Mielőtt még ellenkezhettem volna, karon ragadott és a kávézó kijárata felé vonszolt. Átfutott az agyamon, hogy jól oldalba könyökölöm, aztán hazamegyek pihenni, de végül is úgy döntöttöm, nem hűtöm le a lelkesedését.
A közeli parkban már javában tartott a buli. Emberek táncoltak mindenfelé a sátrak között, az italos standok előtt hosszú sorokban kígyóztak a szomjukat oltani vágyók, a színpadon pedig Brian Molko éppen belekezdett a banda szettjének első számába.
Borzongás futott végig rajtam. Már nem akartam hazamenni, inkább Dave-vel táncoltam a tömegben, vidáman, szinte kacagva. Nemsoká csatlakozott hozzánk Ben is, én pedig hirtelen megpillantottam a tömegben valakit, akiről sosem gondoltam, hogy pont itt találkozom vele. Aiden csápolt valamivel előrébb, szinte beszorulva két égimeszelő közé.
Rámosolyogtam, ő bátortalanul intett és felénk indult. Dave valószínűleg észrevehette, ugyanis újból karon ragadott és bejjebb vonszolt a tömegbe. Sejtettem, hogy valahogy így reagál majd.
Másnap délelőtt a gördeszka pályán várt, dobozos kávéval a kezében.
- Már kezdtem azt hinni, hogy elfelejtettél – vetett egy jelentőségteljes pillantást az órájára.
- Nehezen ébredek – vontam meg a vállam. – Charlotte nem jön?
- Dehogyis nem! – hangzott a felelet valahonnan a bokrok mögül, majd pár pillanattal később egy duci, fekete hajú lány döcögött elő az árnyékból. – Remélem tudjátok, ha elindultatok volna nélkülem, mindkettőtökkel végeztem volna – mért végig minket egy szúrós pillantással.
- Eszünk ágában sem volt – mosolygott rá kedvesen Dave. – Akkor La Bella?
- Úgy ám! – bólintottam. – Ott adják a legjobb fagyit az egész városban.
Ezt a kijelentést mind Charlotte, mint Dave kommentálta, de végül mégis csak elindultunk. A Duna mentén sétáltunk végig, majd át a hídon a másik oldalra. A folyó sziklás partján a szivárvány minden színében játszó házak foglaltak helyet a hatalmas cédrusfák között. Olyan vidám színekkel vakolták mindet, hogy megfordult a fejemben; talán a szomorú járókelőket akarták jobb kedvre deríteni vele.
- Itt lakik Aiden, ugye? – kérdezte szórakozottan Charlotte, mire Dave összerezzent.
- Igen, azt hiszem… – válaszoltam kitérően, miközben egyre csak egy élénk narancssárga házat bámultam, amire egy hatalamas, dús koronájú cédrus vetett árnyékot.
- Még hogy azt hiszed! – horkantott a lány és a folyó magas partjára mutatott, ahová egy gondos kéz apró, élénk színű kavicsokkal ezt rakta ki a narancssárga ház fölé: Aiden 0630/4154553.
- Miféle egoista barom rakja ki a saját számát a háza fölé? – húzta a száját Dave.
- Egy olyan barom, aki nagyon szeretné, hogy egy bizonyos lány felhívja – sandított felém ravasz tekintettel Charlotte.
- Aiden… ő tudod, hogy… – kezdtem habogva. Rengeteg dolog volt akkor a fejemben, amit szívesen megosztottam volna a lánnyal, de Dave jelenlétében kellemetlennek éreztem Aidenről beszélni.
- Mindig csak Aiden, Aiden, Aiden! – csattant fel keserűen Dave és előre sietett, kettesben hagyva engem Charlotte-tal.
- Min húzta fel magát ennyire? – fordultam a lányhoz.
- Ugyan már, a vak is láthatja, hogy fülig beléd van esve! – horkantott Charlotte és helytelenítő tekintettel meredt rám. – Neked meg persze egyfolytában azon a semmirekellő Aidenen jár az eszed!
- Nem tehetek róla – vontam vállat, de mégis elöntött a bűntudat, ahogy az előttünk kullogó, fejét leszegő Dave-re pillantottam. Ha tehetném, egész biztosan őrülten belezúgnék, és boldogok lennénk ever after.
De az élet bizarr poénja az, hogy nem mi döntjük el, kit szeretünk.
Why can’t you see it?
Why can’t you feel it?
In and out of love each time
You keep, keep runnin’
I keep, keep fallin’
Let it fade away…
Jessica Brooklyn Vicious
