Rohanni, rohanni, rohanni.
Mi után? Ki után? Hol a végállomás? És emlékszel még, hol volt a startvonal?
Múlt és jövő eggyéolvad egyetlen pillanatban. Egyetlen csonttörő pillantás, kedves mosollyal fűszerezve, finom kézfogás, némi kacérság és titkok, titkok, titkok. Eltitkolt érzések, mosolyok, pillanatok, tettek, fantáziák.
És tudjuk, a végzet már az ajtóban áll. Örök sóvárgás, vágyódó pillantások, áttörhetetlen gátak és hallod? Már kopogtat. Itt van értünk, csak ki kell nyitni az ajtót…
Akkor mégis miért zárjuk kulcsra?
Jessica Brooklyn Vicious
