Tegnap este cicafiúval nyakunkba vettük a várost.
Cudar, tp, stég, majd Hiller. Mondhatnám, hogy a szokásos útirány, de a spontanelitás a lételemünk.
Furán sötét volt az ég. A csillagok, mintha csak diszkréciójukról akarnának biztosítani minket, félénken bújtak a végtelen bársonyába. Az utcákon már nem járt senki, csak egy-egy járőr húzott el időnként. Sosem gondoltam volna, hogy esténként ilyen gondosan őrzik a várost.
A járőrökön kívül viszont egy kísértetvároshoz hasonló csend honolt mindenfelé. Titkokat suttogni az éjszakába olyan volt, mintha a semmihez beszélnénk. Nem volt élet, nem voltak csillagok, nem volt semmi, csak az időnként elhúzó fehér-kék bádogdobozok.
Talán minden tudta, hogy az utolsó előtti estének meg kell adni a módját.
Jessica Brooklyn Vicious
