Questionmark

A szerelem talán vak, de attól még nem hülye.

Jessica Brooklyn Vicious

Time slips away

Különös kegyetlenség lakozik az emberi szívekben.

Miért? Ki tudja. Részemről azt tartom a legvalószínűbbnek, hogy az emberek minden egyes begyűjtött sebbel egyre inkább kihűlnek, érzéketlenné válnak. S minél nagyobb a seb, a maga a változás is annál nagyobb mértékű lesz.

Hogy kér kegyelmet, ki nem gyakorolja azt?

Kérdések, kérdések, feltételezések, de sehol a válaszok. Néha tűnődöm, hogy az emberek tényleg képtelenek megfejteni természetük kínzó miértjeit, vagy egyszerűen annyira félnek a válaszoktól, hogy nem is igyekeznek  megtalálni azokat? Az az édes tudatlanság…

Na de végülis nem veszthetünk olyan sokat, nem igaz? Mi újat tárhatnának fel előttünk a válaszok? Romlottak lennénk? Sebzettek? Kegyetlenek? Megbántottak? Ezeket már magunktól is pontosan tudjuk, így hát arra buzdítalak benneteket; dobjátok félre a naivitást, s a kényelmes illúziók helyett nézzetek szembe azzal, mennyire tökéletlenek is vagytok mindannyian.  Nincs is annál nagyobb bölcsesség, ha az ember el tudja fogadni, sőt meg tudja kedvelni saját hibáit. Hiszen ember nincs hiba nélkül és ez fordítva is igaz.

Megtanultam a saját leckém. Soha többé nem fogom tagadni a hibáim; képmutatás lenne, leginkább saját magammal szemben. Büszke vagyok mindenre, amit véghezvittem, s nem szégyenlem azokat a helyzeteket sem, melyekben elbuktam. Ez tesz engem azzá, aki vagyok.

Jessica Brooklyn Vicious

Sorsfordulók

S remélem,
Hogy csak magamhoz voltam hűtlen.
Ha bele nézek,
Emberi arcot látok még a tükörben.
S téged  kedvesen
Elvakít az érzés, kedvesem.

Jessica Brooklyn Vicious

Built this way

Jessica Brooklyn Vicious

Cruel intentions

Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, megosztom veletek a jelenlegi kedvenc filmem. Tudom, nem mindenkinek esik majd le a tantusz, de ha már legalább egyvalaki megérti közületek, akkor megérte megírnom ezt a bejegyzést.

(Note: a filmben Kathryn Merteuil (Sarah Michelle Gellar által alakított) szerepét érzem leginkább a sajátomnak.)

Az előzetest lentebb mellékelem, itt pedig egy igazán jó ajánlót találhattok a filmhez: http://filmkatalogus.hu/Kegyetlen-jatekok–f765

Itt pedig az a 4 perc, amiért igazán érdemes megnézni a filmet:

Jessica Brooklyn Vicious

Shrugged shoulders

Valaki elvárja, hogy ne “lopjanak” tőle, miközben ő maga is tolvaj bizonyos értelemben?

Még szerencse, hogy az érzelmek nagyon is azok közé a dolgok közé tartoznak, amiket az ember sem erővel, sem mézédes szavakkal nem vehet el a másiktól. Így bár talán fel kellene háborodnom, mégsem teszem. Kár lenne időt vesztegetni effajta értelmetlen energiapocséklásra. Helyette inkább nevetek az embereken, akik bort isznak és vizet prédikálnak.

Sőt, azokon nevetek a leginkább, akik szinte bárkivel képesek elhitetni, ők mentesek az általuk leírt gyarlóságok alól. Ugyanmár, komolyan azt hitted, bárkit átverhetsz? Bizonyos értelmi szint felett nehezen, kedves.

Arisztokraták mostanára nem léteznek. Sőt, meg merem kockáztatni, sosem léteztek igazán. Mitől tiszta a vér? Mitől válik nemessé az, amelyik nem tiszta? Mennyi mocskot tűrhet el a tiszta vér, ha a szív nem tiszta? Kérdések, amikre mindannyian mást válaszolnátok. Akkor mit is jelent nemesnek lenni?

Nem többet egy eszménél.

Ti mindannyian, kik szemellenzőt hordtok, tanuljatok meg átlátni az igazságra terített vastag fátylon!

Jessica Brooklyn Vicious

Hello, autumn!

Nyakunkon a legszebb évszak. Sokat gondolkodtam, hogy köszönthetném illően az őszt, illetve adhatnám át nektek azt a “tipikus őszi hangulatot”, de különböző tájképek helyett – egyelőre – úgy gondoltam, megmutatom nektek, milyen is az ősz a The Brithday Massacre lila-fekete-fehér világában. Impressive.

Jessica Brooklyn Vicious

Walking with strangers

A kocsiban ülve bekapcsolod a rádiót és máris eláraszt mindent az abból ömlő szenny. Szemét zene, ami nem csak, hogy nem ragad meg, nem ösztönöz, nem kelt benned érzéseket, de még az “elfogadható” színvonalat sem üti meg.

Ezen próbál változtatni a The Birthday Massacre; egy torontói banda, melynek zenéje nem csak hogy csodálatos, de annyira elragadóan egyedi is egyben, hogy még a zenekritikusok sem igazán tudják hova sorolni. Leggyakrabban mégis az industrial metál jelzőt aggatják a bandára, minek énekese – Chibi – már többször is megjegyezte, hogy ők tulajdonképpen “tündérzenét” játszanak.

A TBM ezzel együtt nem ad sokat a promócióra, nem készülnek havonta profi képek a bandáról; nem is véletlenül. Amiben a kanadai együttes igazán jó, az a zene és nem a pózolás. Úgyhogy ezennel be is fejezem az áradozást és “átadom a szót” a zenéjüknek. Beszél az majd helyettem is.

A banda hivatalos VF profilja az új album – Walking with strangers – számaival: http://vampirefreaks.com/thebirthdaymassacre

“No kiss that can break the spell
I’m falling asleep

Every Prince is a fantasy
The witch is inside of me
Her poison will wash away the memory.

And after midnight we’re all the same
No glass shoe to bring us fame
Nobody to take the blame
We’re falling apart

Every story’s a waiting game
A flower for every name
Their colors are paling in the falling rain.”

“A lack of discipline
One hand to cut the other
So unprofessional
You’re not a friend, you’re just a lover.

A loss of innocence
On hand to wash the other
Be a perfectionist!
You’re nothing if you’re just another. “

Jessica Brooklyn Vicious

Very last moment in time

Csodálatos hajnal virradt.

Idegen, Grace szívéhez mégis oly közeli varázslat lebegett a levegőben. Emlékeztette az átbeszélgetett, fázós hajnalokra, a Valentinjára, a sálra, ami a lehetőlegjobb gazdához került, a titkos pillanatokra, amikről nem tudott senki,  a reggeli pizzára, majd a gyönyörű dalra, amit egy gyönyörű kobold játszott neki kettejük végtelen valóságában.

A varázslat kizárta a világot. Meséket írt Grace-nek, őrült, mégis finom, s sokszor végletekig boldog, érzelmekkel terli álmokkal ajándékozta meg, tiltott örömökről mesélt, melyeknél édesebb nem is létezett a világon. S ahogy Grace újfent némi habozással átadta magát magát a Varázslatnak, az csodás dolgokat duruzsolt a fülébe. Olyan dolgokat, melyektől a lány szíve sokszorosára gyorsulva dobogott, s még azon apró, zárt helyen is úgy érezte, övé a világ összes álma. Övé minden, mire valaha vágyott.

Övé a Varázslat.

De a Varázslat óvatosan Grace füléhez hajolt, s bele suttogta, mit a lány már úgy is tudott, bár kétség kívül igyekezett figyelmen kívül hagyni; a Varázslatra várni kell, vágyni kell, s mindig, mindig emlékezni kell, ha az ember valóban végleg magához akarja láncolni. A lány csak fejet hajtott, s finoman elmosolyodott; ez az ár talán még túl alacsony is volt egy ekkora csodáért cserébe.

Grace várt.

Jessica Brooklyn Vicious

The first moment of forever

Jessica Brooklyn Vicious