Sosem fogod megérteni, hogy repültek el a szeretetmentes percek. Nem fogod megérteni, miért nem szerettelek.
Sorok szabdalják ketté a világ kétes egységét és én sikoltva ébredek. Behunyom a szemem. Tekintetünk összekapcsolódik, s én hazudok. Hazudok, hazudok. Fakó, bágyadt emlék csupán a hajnal.
Megrendülni… beleveszni a szürkébe. Egyre megy.
Én a tőrt akarom. A tőrt, amit Verlaine sírjába állítottál.
Soha többé.
Jessica Brooklyn Vicious
Senki sem állhat közém és Rimbaud közé!
(Még a temetőőr sem…)
Jessica Brooklyn Vicious
The magic died tonight.
“If I lay here
If I just lay here
Would you lie with me and just forget the world?
I don’t quite know
How to say
How I feel
Those three words
Are said too much
They’re not enough
If I lay here
If I just lay here
Would you lie with me and just forget the world?”
Jessica Brooklyn Vicious
I just wanna feel, I just wanna feel alive…
Köszönöm a szavazatokat, a kritikákat és minden, minden közös élményt.
És ruka… neked úgysem tudnám eléggé megköszönni.
Jessica Brooklyn Vicious
Gyönyörű, de távoli ábránd még a tavasz.
“Gyakran feledjük a múló időt
A Természet nagy trónusa előtt,
Lesvén a választ – fát, hegyet, vadat -,
Amelyet ő a mi elménknek ad.
Byron: A sziget”
“Edgar Allan Poe – Vers
Múlt éjjel, bajtól, gondtól kimerülten,
Pihenni pamlagomon elterültem.
Radó György fordírása”
Jessica Brooklyn Vicious
Az ember néha hajlamos abba a tévképzetbe ringatni magát, hogy egy év hosszú idő. Sajnos azt kell mondanom, hogy sokkal rövidebb, mint bármelyikünk is gondolná.
Elég arra, hogy elfelejtsünk neveket, születésnapokat, régen felejthetetlennek bélyegzett emlékeket, sőt, ha úgy alakul, saját magunkat is elfelejthetjük. Egy év alatt más emberré válni… néhéz, de elkerülhetetlen folyamat minden harminc év alatti életében.
Személyiségfejlődésünket talán a hajó metafora jeleníti meg legjobban. Elindulunk az egyik partról, egy ideig hajózunk, majd elérjük a másikat. Az út alatt elveszhetnek egykori bajtársak, érhet minket szerencse és balszerencse egyaránt, de az bizonyos, hogy az az ember, aki kiszáll a hajóból, már nem ugyanaz az ember, aki egykor beszállt abba.
Nemrég kiszálltam a hajóból és hátra néztem. Homályosan, de látom még a másik partot, melyről egykor oly fontos emlékek és személyek integetnek felém szüntelenül. Vannak pillanatok, mikor elfog a szomorúság. Szomorú vagyok, mert mindezt hátra kell hagynom. Nem csak a rosszat, de a szépet, a szeretetteltelit egyaránt. Hátra kell hagynom mindent, ami a másik parthoz tartozik.
Magam sem tudom, miért írtam ezt a bejegyzést. Valószínűleg abban a reményben, hogy néhányan azok közül, akikre vonatkozik a tartalma, elolvassák majd és mosolyogva intenek búcsút. Mindig ez a legnehezebb pillanat.
Ám eltelt egy év és ez alatt az év alatt az élet feketéből fehérbe fordult.
Nem tudom, mi mást mondhatnék azon kívül, hogy köszönöm. :]
“A Dustland Fairytale beginning
With just another white trash county kiss in ’61.
Long brown hair, and foolish eyes.
He’d look just like you’d want him to
Some kind of slick chrome American prince.
A Blue Jeans serenade
Moon river what you do to me.
I don’t believe you.
Saw Cinderella in a party dress, she
was looking for a nightgown.
I saw the devil wrapping up his hands, he’s
getting ready for the showdown.
I saw the minute that I turned away, I got
my money on a pawn tonight.
Change came in disguise of revelation, set his soul on fire.
She said she always knew he’d come around.
And the decades disappear
Like sinking ships but we persevere.
God gives us hope but we still fear what we don’t know.
Your mind is poisoned.
Castles in the sky, sit stranded, vandalized.
The drawbridge is closing.
Saw Cinderella in a party dress, she
was looking for a nightgown.
I saw the devil wrapping up his hands, he’s
getting ready for the showdown.
I saw the ending when they turned the page, I
threw my money and I ran away.
Sent to the valley of the great divide
Out where the dreams all hide.
Out where the wind don’t blow,
Out here the good girls die.
And the sky moves slow
Out here the bird don’t sing
Out here the field don’t blow
Out here the bell don’t ring
Out here the bell don’t ring
Out here the good girls die
Now Cinderella don’t you go to sleep, it’s
such a bitter form of refuge.
Why don’t you know the kingdom’s under
siege and everybody needs you
Is there still magic in the midnight sun, or
did she leave it back in ’61?
In the cadence of a young man’s eyes.
Out where the dreams all hide“
Jessica Brooklyn Vicious
Jessica Brooklyn Vicious
Fura, hogy fordul a kocka, ha puszta véletlenségből kigurul széttárt ujjaid közül.
Mindigis tudtam, hogy hazárdjátékot űzöl a sorssal, de sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd a saját becsületedet teszed fel tétként. Elvek, elvek, mindig csak elvekről papoltál, ám úgy látszik fordult a kocka. Mondd csak, hova tűntek a te oly híres elveid?
Hány másodpercért adtad el őket? Hány szeretetteljesnek szánt mosolyért?
Ekkora súlya lenne a válladat nyomó magánynak?
Sajnálom, de ezen már nevetni is képtelen vagyok.
Hiányolom, ki egykor voltál.
Coming up beyond belief
On this coronary thief
More than just a leitmotif
More chaotic, no relief
Jessica Brooklyn Vicious
“Nem azzal van bajom, aki vagyok. Azzal az alakkal nem tudok kibékülni, akinek látni akartok.”
Levelek hullottak a puha pázsitra. Narancssárga járt körtáncot vörössel és arannyal;őszi forgatag. A szellő aznap különösen lágyan fújt, szinte láttam, ahogy egyenként játszik el tincseiddel.
Mosolyogtál. Akkoriban még tudtál mosolyogni.
Tekinteted a szoknyámra kalandozott, aztán az ujjaimra, végigfutva csuklóimon, alaposan megfigyelve minden egyes köréjük fonódó cérnaszálat. Minden halál után egy dukál.
Hajamba kapott a szél és az arcodba fújt pár kósza tincset. Nevetve fordultál oldalra, hátad a pad támlájának vetve. Nyoma sem volt már a délutánt beárnyékoló enyhe szédülésnek. Csak néztük egymást és nevettünk. Nevettünk, mint akik nem tudják, hogy a legjobb dolgok érnek véget a legfájdalmasabban.
Felálltál és a kezedet nyújtottad. Tétováztam egy pillanatot, majd ujjaid közé fontam ujjaim, s hagytam, hogy óvatosan talpra állíts.
Mosolyogtam. Mert akkoriban még tudtam mosolyogni.
Jessica Brooklyn Vicious
