Csak nézem az arcát ahogy alszik.
Puha, borostyánszín tincsek keretezik az angyali vonásokat. Szemhéjai finoman összezárva; nehéz, sötétbarna pillák borulnak könnyeden egymásra. Halovány szeplők pettyezik a barackszín orcákat, ajkai a legtökéletesebb rózsaszínnel festve.
Felkönyökölök a takaró hullámai között és közelebb húzódom. Ujjaim törékenyen hatolnak át a hajnal első sugaraival festett, meleg fényen. Parányi, ragyogó porszemek rebbennek szét a szélrózsa minden irányába, mikor ujjperceim épphogy csak megérintik a puha tincseket. Végigfuttatom őket a finom, narancsszín fényben fürdő arc fölött.
Halkan sóhajtva húzódom közelebb, hogy apró csókot lehelhessek a homlokára… ám még időben meggondolom magam. Visszahanyatlok a párnák közé és hátrasimítom a hajam.
Fél óra múlva már megfürödve, felöltözve, kávéval a kezemben állok a szobaajtóban, vállamat az ajtófélfának támasztva. Halvány mosollyal figyelem, ahogy angyali arcán gyengéden játszadozik a fény, majd lecsúszik egészen a derekáig; leheletnyi porszemek táncolják körbe karcsú alakját.
Ujjaim a kilincsre kulcsolódnak, becsukom a szobaajtót és táskám a vállamra kapva előhalászom a kulcsom a zsebemből. A bejárati ajtóhoz sétálok.
Egy újabb munkanap vár a boncteremben.
Jessica Brooklyn Vicious
