Csendesen őrülünk meg.
Csipkével kivert, fodros ruhácskában forgunk a világ lángoló romjain. Ujjak vájnak a húsba, átszakítva a hideg bőrt, a csontokig fúrva… majd megragadják a csontokat. Kegyetlen reccsenés.
Nevetünk, ajkaink közül golgotavirágok potyognak, pollenjük rózsaszínre színezi a tömény levegőt. Kézenfogva pörgünk, őrült templóban, balettcipőbe bújtatott lábaink ritmikusan taposnak az alant szétszóródott csontokon. Kitépett csontokon. Rothadó hússal vöröslő csontokon.
Oly tiszták, tiszták, tiszták, TISZTÁK vagyunk ebben a csupa láng és csupa vér világban. Oly csendesek…
Purify me…
Ajkainkon ezer duzzadt seb. A nevedet kiáltom, hangom csilingel, megkongatja a közeli kristályharangokat. Fülsiketító ricsaj, lárma, ezer pohár törik szilánkjaira, minden újabb repedés egy újabb halál.
Ezer hullán át is szeretni foglak.
Örökké szótlanul, örökké titokban.
Mindig valótlanul.
Jessica B. Vicious
