Melegszín pára a rét felett

12 08 2010

Különleges hajnal virradt.

Az esti meteorzápor után lassan kitisztult az ég, a mező felett úszó, lanyha köd fehér fodrokba sűrűsödött, s az erdő fái felett lassan megjelent egy vörös sáv. Csodálattól kábultan vártuk, hogy felkeljen a nap. Halk lélegzetvételeink belevegyültek a finoman hullámzó fű lágy susogásába, majd tovakúsztak a lassan gomolygó köddel.

Aztán egy pillanatban – egy egész közönség, s nem kevésbé váratlan pillanatban – kibomlott selyembéklyóiból a Varázs.

Narancsszín árasztotta el a tájat, én pedig cipőmet ledobva, mezitláb indultam a boldogságot ragyogó Nap felé.  A korong izzó színe lassan beitta magát a ködbe, illékony-sárgára festve annak szüntelenül örvénylő fodrait. A rét ezer meg ezer füve finoman mártózott meg az elképzelhetetlenül meleg fényben. Melegszínű volt a világ.

Csak álltam, s mozdulatlanul bámultam a Napot. Előbb kékre, majd fehérre gyúlt a szemem előtt; lyukat égetett a retinámba, mégsem tudtam elkapni a tekintetem. Az általa ragyogott boldogság engem is beszínezett, megfürdetett az ősi tudásban, a felemelkedés eme egyszerű, szavakkal mégis leírhatatlan pillanatában.

A világ hirtelen gyönyörűbb volt, mint valaha. A rét felett úszó melegszín köd közepén büszkén nyújtózott egy öreg szilfa, ágai hosszú, puha árnyékot vetettek. A kanális vize gyöngyházként csillogott, a sás kecsesen hajolva simogatta a partot, melyen olyan vékony szálú fű nőtt, amilyet még sosem láttam. A szálakont ezernyi tündérgyémántként csillogott a harmat, kedvesen, mégis szinte vakítón.

Meleg fényt lélegeztem be, talpaim alatt kellemesen langyos volt a föld. Sosem éreztem még közelebb magam a természethez, közelebb a világ minden rejtett tudásához…

Lassan lehajoltam és letéptem egy kék virágot. Megforgattam az ujjaim között, hagytam, hogy átmossa a hajnali fény, majd a hajamba tűztem és mosolyogva sarkon fordultam.

Sohasem voltam még boldogabb.

Meteorhulláskor azt kívántam, bárcsak itt lennél velem, s a kívánságom meghallgattatott.
Sokat gondolkodtam rajta, vajon mihez hasonlíthatnálak. Már tudom. Te magad vagy a hajnal; boldog, gyönyörű és csodákkal teli…. Pont olyan, mint ami ma reggel virradt a világra.

Jessica B. Vicious


Műveletek

Információ

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Módosítás )

Twitter kép

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Módosítás )

Facebook kép

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Módosítás )

Kapcsolódás: %s




Follow

Get every new post delivered to your Inbox.