Azt vártam… nem, inkább csak reméltem, hogyha kihúzom a fiókot, amiben egykor az érzelmeimet tartottam, benne leszel.
Hogy előpattansz majd, vidáman, finoman, úgy, ahogy megismertelek, hogy az én titkom maradsz, hogy tartod a szavad… ám úgy látszik, lassan ideje leszoknom a várakozásról.
Csalódott sóhajjal kotortam bele a kis fiókba, melyben néhány szakadt pókhálón kívül csak egy kis fekete, acél fedelű koporsó feküdt. Ezt hagytad nekem búcsúzóul.
Végtelen szomorúsággal pattintottam fel a fedelet, s bíborra festettem a lassan csepegő esőt.
Jessica B. Vicious
