Fehér pára csapódik ki az ezüst szélű tükörre.
A világ peremén állok, ott, ahol valóság és álom összekapcsolódnak. Csípőm a mosdókagyló hideg fémjének koccan. Félrebillentett fejjel figyelem a tükör páráján kacskaringózó, vékony feliratot, melyet fantomujjak rajzoltak az üveglap közepére. Sosemvolt idő, egy sosem volt hely, sosemvolt gondolatok, sosem érzett érzések… minden tovatűnő illúzió csupán.
Az ujjak, melyek egykor a tükröm felett jártak, most hidegen, élettelenül mélyednek az őszi avarba. Csillámokba dermedt rajtuk a dér.
S ezek csillámok végigfutnak a finom csuklón, fel a leheletvékony karon, majd beborítják a törzset, a lábakat, a kecses nyakat, az apró ajkakat, a dús, hosszú pillákat, a lángszínű tincseket. Jégbe fagyott szerelem piheg az őszi erdőben. Törékeny testén puha pamutpóló vet hullámokat.
Álmomban fölé hajolok, ujjaim végigfutnak a dércsípte orcák fölött. Vékony, puha ajkain cseppekké olvad a dér forró leheletem nyomán. Kristálykönnyek. Lassan behunyom a szemem és elképzelem, milyen lenne megérinteni őt. Újra, igazából. Remegő tagokkal hajolok közelebb…
Jeges fájdalom ragad ki az álomképből. Szederjesre csípett a semmi hidege. Lágy mozdulattal emelem el kihűlt tenyerem a dérrel borított mosdókagylóról, majd a tükrön összegyűlt párába rajzolom:
Gitsie
Ujjaim megállnak az üveg fölött; hosszút sóhajtok. Próbálom rávenni magam, hogy befejezzem a mondatot, ám ekkor a tükrön elegáns, kacskarigós betűk futnak végig.
& Michael
Visszafojtott lélegzettel lépek előre, tenyerem a szám elé tapad. Ott áll ő. A tükör másik oldalán, mosolyogva. Szomorúnak tűnik.
Apró kristályok csattannak szét a hideg járólapon.
S a tükröt lassan újból belepi a pára…
Jessica B. Vicious
annyiranagyooooon *szipp* Sosem tudom szavakba önteni azt az éteri finomságot, amit szeretek az írásaidba. Olyan ezüstösen csillanó, vibráló érzelmek, nem ragacsosan örvényszerűek… Imádom. Ez is olyan, mint kimenni téleg egy tíz perces sétára. Úgy forrósít fel, hogy előbb lefagyaszt. five stars. from five.