A bohóc a pódiumon táncol, gömbölyded alakját játékosan öleli a reflektor meleg fénye. Forog, forog, mint az őrült, s örgögtánca viharként kavarja fel a poros padlóról a konfettit. Színpelyhek kavarognak a delejes csöndben, csupa zöld, kék, sárga és rózsaszín a világ, mintha csak virágszirmokat szórnának a mennyek kapujából.
A bohóc balettcipőbe bújtatott tapai ezredjére is a padlónak dobbannak. A fehér vászon szürke a portól, foszlott, koszos, a cipő orrán apró lyuk tátong. Kilóg rajta a bohóc nagylábujja, csupa lila bevérzés és zúzódás, mint egy kisebb padlizsán. A köröm betört, begennyesedett. Szörnyen fájhat.
De a bohóc csak táncol, némán, s körülötte idilli viharként kavarognak a színek.
Ő a fájdalom, ő a csend… Ő az odaadás.
Ave et vale.
