Rózsaszín kristálygúla pörög a csúcsán, üvege ezerfelé szórja a korai tavasz melengető fényét. Szürreális. Mindenhol rózsaszín, a vattacukor színe, mintha csak valaki beborította volna vele a szobát. Az asztalra fektetett kezeimen nyugtatom az állam és félig behunyt szemmel figyelem, ahogy negyedjére, örödjére, huszadjára, ezredjére is megpördül a gúla.
Imbolyog, a fénye ingatag, mint ezernyi mécsesé a láp szélén ősszel, s hirtelen koppan. Deja vu. Pislantok.
A gúla pörög, pörög, a kristály millió rózsaszínnel csillámlik végig a lelkem, és tudom, ha akarom, de igazán, igazán akarom, ott is marad. Ott maradsz velem, kristálygúlába zárt királylány.
Megőriz a meleg fény.
Ave et vale
