Those words whispered into my mouth

Megdöbbent, milyen hatással vagy rám. Csak meglátlak és a szívem kihagy egy ütemet, elbújok, megpróbálok láthatatlanná válni. Nem kellene így éreznem. Soha nem kellett volna, de most már végképp nem. Vajon hányszor kell, hogy a földhöz vágjanak, amire megtanulom a nekem hasznos dolgokat csodálni? Amíg elfelejtem, milyen, amikor a számba mosolyogsz, vagy amikor a kezemet fogod?

Túl szép dolgokat mondasz valaki olyanhoz képest, aki nem tudja betartani az ígéreteit. Túl büszke vagyok hozzá, hogy fájjon, inkább csak… szerettem volna, ha minden szó igaz. Ha kézen fogsz és körbe forgatsz, mint akkor este, ha az öledbe veszel és megcsókolsz. Most az egyszer következmények nélkül.

Sosem ismertelek és te sem ismertél engem, mégis úgy néztél a szemembe a söröd fölül, mint aki minden titkom tudja. Egy féloldalas mosoly, és már tudtam, hogy tudod. Hogy te tényleg a szavak mögé látsz, csak éppen nem beszélsz sokat; magadban tartod a titkaid, a gondolataid. Egy kicsit én is beléd láttam. Olyan szinten kapcsolódtál akkor hozzám, ahogyan csak hónapok után szabadott volna. Túl sok minden tudtunk egymásról, túl sok mindent olvastunk ki egyetlen gesztusból vagy egy kósza mosolyból. Véletlenül érintettél meg újra és újra, és én véletlenül hagytam, hogy az érintés a kelleténél egy pillanattal tovább tartson. Annyira áthevült az arcom, hogy csak remélni tudtam, az alapozó nem enged elpirulni. Fura játékot játszottunk. Lassú pillantások, mozdulatok, szavak. Nem kellett volna, hogy ennyire simán menjen.

Kíváncsi vagyok, mit éreznél, ha most rám néznél, szemtől szembe. Nem kérdezem, tudom, hogy úgysem válaszolnál. De talán én megtalálnám a választ a szemeidben minden kérdésemre, úgy, mint akkor este. Talán megértenék mindent és talán könnyebb lenne rád nézni. Kevésbé intenzív, kevésbé felkavaró. “Mondták már, hogy gyönyörű vagy, amikor mosolyogsz?”

Most az egyszer legyen minden rendben. Csak úgy, ok nélkül. Fogyjanak el a koncentrikus körök és találjuk magunkat ott, ahol mindig is kellett volna; egy csendes, egyszerű valóságban.

 

 

JBV