Zsuzsika

Két kavicson billegek a patak felett. Lassan dőlök jobbra, aztán balra, miközben alattam folyamatosan zubog a víz. Ha előttem állnál és megfognád a kezem, egy egész kicsit tisztább lenne minden. Hogy melyik oldalra dőljek, hogy belelépjek-e a patakba, és ha igen, mikor. Annyi minden van, amit nem láthatunk előre az életben… Apróságok és igazán nagy dolgok, csupa gyors döntés és momentum, amik örökre meghatározzák, milyen vágányon folyik majd tovább az életünk.

Teljes súlyommal a mellkasodnak dőlök, és te átölelsz. Megtartasz, engeded, hogy rád terheljek mindent. Becsukom a szemem és hallgatom a csöndet. Lassan egy ütemre hangolódik a légzésünk, lassan elmosódik a határ én és te között. Lassan… Az idő most az egyszer nem siet sehová. A tenyerén tart minket, s az ujjai közt szivárognak át a pillanatok. Csupa hajnali napfény és mosoly, virágok és észrevétlen érintések.

Két kikerics egymásnak dől a harmattól szikrázó réten. Tartós béke és boldogság.

JBV