Zsuzsika

Két kavicson billegek a patak felett. Lassan dőlök jobbra, aztán balra, miközben alattam folyamatosan zubog a víz. Ha előttem állnál és megfognád a kezem, egy egész kicsit tisztább lenne minden. Hogy melyik oldalra dőljek, hogy belelépjek-e a patakba, és ha igen, mikor. Annyi minden van, amit nem láthatunk előre az életben… Apróságok és igazán nagy dolgok, csupa gyors döntés és momentum, amik örökre meghatározzák, milyen vágányon folyik majd tovább az életünk.

Teljes súlyommal a mellkasodnak dőlök, és te átölelsz. Megtartasz, engeded, hogy rád terheljek mindent. Becsukom a szemem és hallgatom a csöndet. Lassan egy ütemre hangolódik a légzésünk, lassan elmosódik a határ én és te között. Lassan… Az idő most az egyszer nem siet sehová. A tenyerén tart minket, s az ujjai közt szivárognak át a pillanatok. Csupa hajnali napfény és mosoly, virágok és észrevétlen érintések.

Két kikerics egymásnak dől a harmattól szikrázó réten. Tartós béke és boldogság.

JBV

Éber álmok

Álmomban az arizonai sivatagban álltunk ott, ahol közel s távol az egyetlen út kettéágazott. Nem tudom, hogy kerültünk oda, de te elmondtál nekem mindent, beszéltél róla is, s a végén lestoppoltál egy autót és jobbkéz felé indultál én pedig az elágazást szemlélve gondolkodtam rajta, mi lenne nekem a legjobb. Jobbra vagy balra?

Igaz, az éber énem nem emlékszik az álomban elhangzott beszélgetés nagy részére, de a tudatalattimnak már minden világos. A szombat este után rájöttem, hogy olyan magas falakat húztam fel magam köré, hogy nem hogy más emberek, de a saját tudatalattim és szívem sem tudta elérni az éber énem.

Ez most megváltozott. Ahogy rengeteg minden más is ezzel együtt, hiszen megkaptam az annyira óhajtott válaszokat, még ha csak a tudattalan énem emlékszik is rá.

Most, hogy megszabadultam a kersztjeimtől, már én döntöm el, merre indulok. :]

Jessica Brooklyn Vicious